ZAFÍR GYÉMÁNT

LILY SZEMSZÖGE:

- Nem jöttök nézni a filmet? – kérdezte Emmett, amikor kifelé jöttünk a konyhából Nessie-vel a vacsora után.

- De, már megyünk is, csak segítettünk Esmének – ugrottam át a kanapé háttámláját, és közvetlenül mellette landoltam.

- Lily, olyan vagy, mint egy macska. El sem tudom képzelni, hogy milyen leszel vámpírként – rázta a fejét a nagydarab vámpír.

- Emmett, tudom, hogy ez furcsának fog tűnni, de én alig várom. Ti annyira szabadok vagytok. A gyorsaság, az erő, a száguldás, de főként Nessie fákon való akrobatikus elemei, mind olyan jó dolgok lehetnek. Sajnos én ezeket nem tudom így emberként megélni – dőltem a vállának.

- Na, jó, elég legyen a búslakodásból! – karolta át a vállamat. – Ne is gondolj a betegségedre – kacsintott rám.

- Rendben, de mit is fogunk megnézni? – kérdeztem.

- Valami táncos filmet – húzta fel az orrát.

- Em, tudod, hogy nekem azok nagyon tetszenek. Indítsd már el! – türelmetlenkedtem, ő pedig egy nagy sóhaj kíséretében benyomta a play gombot.

A film valahol Dél-Amerikában játszódott, és egy fiatal bennszülött lányról szólt, aki ki akart törni az őt körülvevő nyomorból. Mivel a tehetsége megvolt a táncoláshoz, benevezett egy versenyre, ahol megismerkedett egy jóképű, szintén tehetséges fiúval, akiről kiderült, hogy nagyon gazdag. Sok megpróbáltatáson mentek keresztül, de a lánynak végül teljesült az álma: New York legpatinásabb színházának egyik táncosa lett.

- Ez nagyon jó volt – bámultam még mindig a tévét. – Dél-Amerika csodálatos hely lehet.

- Nem jártál még ott? – kérdezte Emmett.

- Nem – válaszoltam szomorúan. Ezután felmentem aludni, ahogyan Nessie is.

˜ ˚ ˜

- Jó reggelt! – rohantam le a lépcsőn, miközben majdnem hasra estem a bőröndökben, amik az ebédlőasztal mellé voltak készítve. – Valaki utazik? – álltam meg hirtelen.

- Igen, az egész család – sétált felém Rosalie. – Dél-Amerikába megyünk, meglátogatjuk az amazonokat.

- Mi? Dél-Amerikába? Kik azok az amazonok? – kérdeztem nagyon, de nagyon izgatottan.

- Ők – fogta meg a kezemet Nessie. – Zafrina, Senna és Kachiri.

- Hű, milyen magasak – ámuldoztam a látványtól - és nagyon szépek, viszont vörös a szemük – állapítottam meg, miután barátnőm elengedte a kezemet.

- Hát igen, ők nem állati vérrel táplálkoznak, de nagyon kedvesek – szólalt meg Carlisle mögöttem.

- Azt nem kétlem. Azonban konkrét célja is van a látogatásnak, vagy… ?

- Konkrét cél? – kérdezett vissza Emmett. – Ha azt nézzük, te vagy az – vigyorgott.

- Ezt hogy értsem? – kerekedtek el a szemeim.

- Tegnap azt mondtad, hogy nem jártál még ott, így éjszaka lefoglaltam a jegyeket. Nemsokára indulunk is.

- Te aztán nem vagy semmi Emmett! Akkor megyek is pakolni – indultam el felfelé, mire mindenkiből kitört a nevetés. – Most mi van?

- Lily, nyugi, Alice és Nessie már összecsomagoltak neked – válaszolt Edward, én pedig morcosan a lányok felé fordultam.

- Hé, akkor nem álmodtam, hogy valaki matat a szobámban!

- Nem, nem álmodtál. Azok csak mi voltunk – mosolygott Alice, én meg csak a fejemet ráztam.

- Jó reggelt! – vetődött be az ajtón Jake egy bőrönddel.

- Szia! – néztem rá. – Te is jössz?

- Igen, sőt Paul is – ült le a fotelba.

- Tényleg?! – néztem Emmettre.

- Igen, nekik is rendeltem jegyet. Igaz, a bátyám nem örült az ötletnek, de ha rólatok van szó, akkor úgyis mindig mindenbe belemegy.

- Köszi Em, és neked is Edward – intettem feléjük.

- Na, itt is vagyok – lépett be az ajtón Paul, de nála csak egy eléggé megtömött hátizsák volt.

- Szia! – sétáltam felé, ő pedig levette a táskáját, és magához ölelt.

- Paul, mindent bepakoltál, amit mondtam? – kérdezte tőle Alice.

- Igen, mindent. De miért? – érdeklődött.

- Mert csak egy hátitáskát hoztál – húzta fel a szemöldökét a nagynéném.

- Alice, szerintem ott sem lesz szükségünk csak egy rövidnadrágra, úgyhogy ami kell, az benne van – kacsintott rá a kedvesem.

- Remélem, azért pólót is hoztál! – dobott felé egyet Emmett.

- Megnyugtatlak, azt is hoztam – gyűrte össze a pamut darabot, majd visszavágta, mire mindenkiből felhőtlen kacagás tört ki.

- Na, induljunk, mert még a végén lekéssük a gépet! – indult el egy bőrönddel kifelé Carlisle, majd pár perccel később már a reptér felé tartottunk.

A repülőút se nem volt rövid, se nem volt hosszú, de azért kellőképpen elfáradtam. Főleg azon az úton, amit terepjáróval tettünk meg az őserdő közepébe. Annyira csodás hely, főleg az állatvilága, ami rajtam kívül Emmettnek tetszett a legjobban, habár ő táplálkozási célból dörzsölte össze a tenyerét mellettem.

Mikor megérkeztünk úti célunkhoz, egy cseppet ledöbbentem. Az otthoni ház nagyságával vetekedő építménnyel álltam szemben, ami teljesen beleolvadt a környezetbe. Mikor mindenki kiszedte a csomagjait és elindultunk a ház felé, a három amazon levetődött a mellettünk lévő fáról – a frászt hozva rám ezáltal.

- Sziasztok! – üdvözöltek minket egyszerre. Élőben látni őket még felemelőbb látvány volt. Ahogy néztem őket, a nagymacskák jutottak eszembe róluk. A ruháik is állati bőrből készültek, melyek nagyon szépen megmunkálva feszültek rá a testükre. Egyedül a vörös szemük keltett bennem félelmet, mert vadságról árulkodott.

- Te vagy Lily – lépett elém az egyikük, én pedig nem sértésképp, de végignéztem rajta. – Örülök, hogy megismerhetlek.

- Igen, én. Te pedig Zafrina vagy, ha nem tévedek. Én is örülök a találkozásnak.

- Látom kaptál rólunk felvilágosítást, netán képeket is? – nézett Nessie-re.

- Igen, én voltam az elkövető, de ugye nem haragszotok? – sétált felénk a barátnőm.

- Dehogy is haragszunk! Pont jókor jöttetek, mert holnap indul egy vásár, amit minden évben megtartanak, és sok szép dologhoz lehet hozzájutni nagyon olcsón.

- Áh, ez nagyon jó hír – lelkendezett Alice, majd bementünk a házba.

Minden bútor, amit bent láttunk fából és indákból készült - tökéletesen illett a lányokhoz. Paullal megkaptuk az egyik fenti szobát, amit egy hatalmas függőágy foglalt el.

- Atyám, hogy fogok én ebben aludni? – tettem le a földre a bőröndömet, ám ekkor Paul megköszörülte a torkát.

- Mármint azt szeretted volna kérdezni, hogyan fogunk aludni – nézett rám.

- Jaj, ne haragudj! – léptem közelebb hozzá. – Nem akartalak megbántani, csak tudod…

- Semmi baj – ölelt át. – Majd megoldjuk valahogy. De gyere, menjünk le a többiekhez. - Mikor leértünk, a házban senkit nem találtunk. Kiderült, hogy páran elmentek vadászni, ezért csak Jake, Nessie és az amazonok ültek kint.

- Van kedvetek fürdeni egyet? – kérdezte Senna.

- Persze, hogy van – ugrott fel Nessie, berángatva engem a házba, hogy fürdőruhába kényszerítsen. Ezután az egyik terepjáróba pattantunk, de fogalmunk sem volt, hogy Senna hová is fog vinni minket. Azonban amikor odaértünk, a Paullal közös, titkos helyünk jutott az eszembe. Vízesés, kristálytiszta víz és mindenhol zöld fák, amikről liánok lógtak le – némelyik a vízbe.

- Na, gyertek, a víz elég meleg – intett felénk Kachiri, majd egy fára ugrott, arról pedig egy liánra, ami a dinamizmusától a folyó közepéig lendült, ahol ő beleugrott a vízbe.

- Lányok, ha nem haragudtok, mi elmegyünk egy kis felfedezőútra – lépett közénk Jake.

- Jó, menjetek nyugodtan – mondta Nessie, ami elsőre meglepett, majd megcsókolta barátját, és ugyanúgy tett, mint az előbb Kachiri. Én pedig csak néztem, ahogy suhan a víz felé, de addigra már a fiúk a fák között száguldoztak.

- Gyere Lily! – fogta meg a kezemet Zafrina.

- Jó, de én is ki szeretném ezt próbálni – mutattam a liánra, ő pedig felkapott, és egy pillanat töredéke alatt a fa ágán álltunk. Közelebb húzott hozzám egy liánt, én pedig nekifutásból ellöktem magam az ágtól, majd a folyó felé lendültem. Viszont, amikor elengedtem, egy kicsit megijedtem, mert elég magasan voltam a folyam felett, és féltem, hogy rosszul fogok a vízbe érni. De ekkor valaki elkapott és együtt estünk a vízbe. Mikor feljöttünk a felszínre, Jasper arca volt az első, amit megláttam.

- Akkor ezek szerint te kaptál el – néztem rá.

- Igen, én, habár Zafrina is megtette volna, mert nagyon korán engedted el a liánt.

- Köszi! Egyébként én is így gondoltam, és be kell valljam, féltem egy kicsit – suttogtam.

- Na ne mondd, szerinted miért kaptalak el? – mosolygott, majd felkapott, és gyengéden a többiek felé dobott. Ekkor Alice ragadta meg a karom, hogy a víz alá nyomjon.

Nagyon jól szórakoztunk, de totál kimerültem, úgyhogy kimentem a partra. De annyira kíváncsi voltam az egész őserdőre, hogy elindultam felfedezőútra. Nem is figyeltem, hogy merre megyek, csak egy hangos morgásra kaptam hátra a fejemet, de nem láttam semmit, végül rájöttem, hogy a morgás a fejem felől jön. Mikor felnéztem, egy pumával találtam szemben magamat, mire a szívem egy pillanatra esküszöm, hogy megállt. A ragadozó ekkor leugrott a fáról, és szépen lassan sétált felém, de ekkor valaki a fának csapta.

- Jasper! – sikoltottam, mert a puma felállt, hogy rátámadjon. – Ne öld meg Jasper, kérlek! – De ő ismét a fához vágta.

- Ne öljem meg? – fordult felém, én pedig csak a fejemet ráztam. Ekkor ő becsukta a szemét, mire a puma egyszer csak eldőlt a földön. – Nem öltem meg, most csak alszik. Lily, ilyet még nem csináltam. Állatokon sosem teszteltem a képességemet. Na jó, a farkasokon, de ők félig emberek, viszont ezek ösztönlények – mutatott a nagymacska felé, én pedig leguggoltam a catamount vagy festett macska mellé, mert így is nevezik, aztán végigfuttattam ujjaimat a puha bundáján.

- Jasper, nem akarod még tesztelni a képességedet? – néztem rá.

- Ezt hogy érted? – húzta fel a szemöldökét.

- Annyi érdekes állat van itt, és én mindet meg szeretném csodálni testközelből. Tehát te lenyugtatod őket, én pedig gyönyörködöm bennük.

Totál hülyének nézett, de belement a dologba, így testközelbe kerültem egy csomó különleges élőlénnyel, mint például az anakonda, a boa, papagájok, kolibrik, jaguár, lajhár, tapír és valami lámafajta. De a legérdekesebb a vörös bőgőmajom és az elefántteknős volt.

PAUL SZEMSZÖGE:

- Jake, gyere már, ezt a barlangot megnézhetnénk – szóltam gondolatban.

- Mindjárt ott leszek én is – válaszolta, miközben én már át is változtam, és elindultam a hasadékba. – Paul, várj már meg! – ordított utánam.

- Itt vagyok előtted, nem kell kiabálnod – álltam meg, ő pedig így elém került. Bele akartam bokszolni a vállába, de nem értem el.

- Paul, vigyázz! – szólt hátra nekem jó tíz perc után, de későn, mert valami szikladarabban hasra estem.

- A francba! – morogtam, és baromi nagyot vágtam a falba, amiből egy jókora darab le is tört.

- Hé, még a végén ránk omlik ez az egész – fogta meg a karomat Jake, de én kirántottam azt.

- Apám, ezt nézd meg! – húztam oda a falhoz, ami a valamelyes beáramló fénytől hihetetlen mód csillogott. – Mi a fene lehet ez?

- Fogalmam sincs, de ez a kékes árnyalat nagyon ütős. Gyere, keressük meg Edwardot, talán ő tudja – mondta Jake és már rohant is kifelé, de körülbelül félóra múlva ismét a barlangban álltunk, Edward válaszát várva.

- Srácok, be kell valljam, értek az ásványokhoz, de ilyet még nem láttam – jelentette ki, ám ekkor hallottuk, hogy valaki bejött a barlangba. – Nyugi srácok, csak Zafrina az – tette a vállunkra Edward a kezét.

- Na végre, hogy megvagytok! – termett hirtelen előttünk az amazon. – Mit csináltok ti itt? – futtatta végig rajtunk a szemét.

- A fiúk találtak valami érdekeset. Talán te meg tudod mondani, hogy mi lehet ez – válaszolt neki Edward, majd a falra mutatott.

- Hú, én sem láttam még ilyet, de várjatok csak. – Ekkor belevágott a falba, amiből ismét kitört még egy darab, és most már elég nagy helyet tett ki a kékes árnyalatú ásvány. – Tudjátok, él itt egy törzs, akik ékszereket készítenek, lehet, hogy ők tudják – fordult felénk. – Ki kellene szedni egy kis darabot.

- Azt majd én megoldom – lépett mellé Edward, majd négy ütéssel kiszedett egy tenyérnyi nagyságú kékséget.

- Zafrina, el lehetne most menni ahhoz a törzshöz? - kérdeztem tőle, mert terveim voltak ezzel a csodás lelettel. – Még nincs annyira késő.

- Persze, elmehetünk, de eléggé messze élnek innen – indult el kifelé.

- Az nem gond. És mondd, milyen ékszereket készítenek? – érdeklődtem.

- Mindent. Nyakláncot, karkötőt, fülbevalót. Vagyis a törzs inkább az ásványokat dolgozza fel, és azokat szokta az egyik helyi ékszerbolt megvásárolni, hogy ezüstbe vagy aranyba foglalja. Azonban a bolt tulajdonosa nagyon korrekt, mert szép összeget kapnak az emberek minden egyes darabért. De ők is készítenek ékszert, viszont azokat bőrre, vagy hasonló anyagokra fűzik.

- Értem. Remélem, szerencsével járunk, és megtudjuk tőlük, hogy mit is találtunk – mondtam halkan, közben észre sem vettem, hogy kiértünk.

Ezután átváltoztunk, majd követtük a macskaszerű nőt, aki eszeveszett sebességgel kerülgette a fákat. Az út tényleg sokáig tartott, és mikor már közel voltunk, visszaváltoztunk, aztán besétáltunk a faluba. Mindenki félreállt, amikor közel értünk hozzájuk, majd egy idős férfi előtt megálltunk. Zafrina számunkra érthetetlen nyelven kezdett el beszélni, amire a férfi csak bólogatott, és a kezemre mutatott.

- Paul, hozd ide, légy szíves, az ásványt – mondta lágyan Zafrina, én pedig lassan elindultam felé, majd az öregúr kezébe tettem a követ. Ám ekkor vettem csak észre, hogy a férfi vak, ami nagyon meglepett. Ezután nem történt semmi, csak néma csendben figyelt mindenki, végül az idős ember megszólalt.

– Paul, Sahan tudni szeretné, hogy mik a szándékaid a kristállyal – mondta az amazon.

- Szeretnék belőle nyakláncot készíttetni Lilynek – feleltem, Zafrina pedig fordított, azután ismét felém fordult.

- És mi az elképzelésed, mert ha kivitelezhető, akkor ők szívesen megcsinálják.

- Én egy szívre gondoltam – kezdtem bele, ám ekkor megláttam a közelünkben álló lány nyakában egy hasonló ékszert, mint amilyet elképzeltem. – Zafrina, olyasmit szeretnék, mint ami annak a lánynak a nyakában van – mutattam a fiatal falubelire.

- Értem – bólintott, közben ismét elkezdett az érthetetlen nyelven beszélni, majd felénk indult. – Elkészítik, de beletelik pár napba. Ha elkészült, majd elmondja, hogy milyen ásvány is ez.

- Rendben, de legyetek szívesek, és ne mondjatok semmit Lilynek, mert meglepetésnek szánom – kértem őket.

- Nem fogja megtudni – válaszolta Zafrina és Edward pár pillanattal később. Maradtunk még egy kicsit a faluban, utána viszont rohannunk kellett haza, mert Edward közölte, hogy a lányok már várnak minket.

Mikor hazaértünk, Lilyék már aludtak, és mi is így tettünk, miután megvacsoráztunk. A napjaink ezek után nagyon jól teltek. Sokszor jártunk le fürdeni arra a helyre, amit Senna mutatott meg nekünk. Felfedeztük a csodálatos állatvilágot, amit, mint kiderült, Lily már megismert Jasper segítségével. Amikor elmesélték, hogyan is történt az egész, azt hittem, rosszul hallok, és nem tudtam, hogy Lilyre vagy Jasperre legyek mérges.

Aztán az itt töltött egy hét alatt felfedeztük a Guayanai-hegyvidéket, a Brazil-felföldet, az Andok hegységet, az Orinoco-alföldet, de a legjobban mindannyiunknak az Amazonas-medence tetszett. Sőt az utolsó napunkon ellátogattunk a Zafrina említette vásárra, ahol rengeteg eladó portéka volt, így Lily vett is magának egy függőágyat, mert nagyon megtetszett neki a pihenés a különös szőttesben. Aztán Nessie-vel együtt vettek még pár ruhát, ami tükrözte a helyi viseletet, de meg kell, hogy mondjam, nagyon jól állt nekik.

Mikor hazaértünk, az amazonok búcsúvacsorát rendeztek a tiszteletünkre, ahová estefelé vendégek érkeztek a faluból. Körülbelül tizenöten lehettek, köztük az idős férfi is, akit úgy vezettek el a kinti székek egyikéhez. Zafrina beszélt velük ismét, és elmondta, hogy elkészítették az ékszert, de a férfinak lenne két kérése.

- Paul, Saran szeretné, ha nem mondanátok el senkinek, hogy hol találtátok az ásványokat, mert fél, hogy a kapzsi emberek lerombolnák az értékeiket – mondta Zafrina, mire bólintottam, ő pedig tudatta a férfival a döntésemet. - A másik pedig az lenne, hogy meg szeretné ismerni azt a lányt, akinek készült az ékszer.

- Ez nem rajtam múlik, tőle kell megkérdezni – néztem Lilyre, amiből szegény semmit sem értett. – Lily, felfedeztünk egy különleges ásványt, és készíttettem belőle a törzs tagjaival egy ajándékot, ami remélem, tetszeni fog neked.

- Ebben biztos vagyok – mondta Lily, majd elindult felém.

- Azonban Saran szeretne téged megismerni, ha beleegyezel – karoltam át a derekát.

- Ennek semmi akadálya – bontakozott ki a karjaimból, majd lassan az ismeretlen felé indult.

Az amazon bemutatta őt a férfinak, aki semmit nem csinált, csak állt Lilyvel szemben, és a saját nyelvén motyogott, mire Zafrina elkerekedett szemekkel bámulta a lenyomatomat. Ezután a férfi Lily nyakába akasztotta az ékszert, azután végigsimított az arcán, közben ismét mondott valamit, végül a törzse többi tagjával elindultak hazafelé. Zafrina még mindig ugyanott állt, Lilyre meredve.

- Edward, mondd, mi történt, mit mondott az öreg? – léptem mellé, de ő csak az amazont nézte.

- Paul – szólalt meg hirtelen Zafrina. – Sahan egy sámán, aki sosem tévedett még. Amikor megérezte Lily auráját, teljesen összezavarodott. Azt mondta, sosem találkozott még hasonló energiájú lénnyel, ahogyan olyan ásvánnyal sem, amit találtatok. Nem lát, mégis tudja, hogy Lily gyönyörű, de emellett rettentően nagy erő lakozik benne, ami egyszer a felszínre fog törni. Az ásvány pedig, amit találtatok, két kristályból áll, mely közül az egyik a hűség köve, ami több összetartozással ajándékozza meg a házasságot.

- Értem, de mit mondott a legvégén? – kérdeztem, mert éreztem, hogy az volt az igazán fontos.

- Azt mondta, hogy Lily különleges, ugyanúgy, mint a nyakában lévő zafír gyémánt – suttogta Zafrina, miközben én csak csodáltam Lilyt, akárcsak a többiek.